“Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle lélektelen gépezet.” Victor Hugo
A daganatos beteg számára hihetetlenül fontos, hogy szerettei, barátai, ismerősei hogyan viszonyulnak hozzá, illetve betegségéhez.
Mindannyian estünk már át kevésbé komoly vagy súlyos betegségeken, így tapasztalatból tudjuk, hogy ilyenkor nyűgösebbek, ingerlékenyebbek, türelmetlenebbek vagyunk, rossz a közérzetünk. Vagyis jobb, ha hozzánk sem szólnak…
Viszont akinél rosszindulatú tumort diagnosztizáltak, az sokkal rosszabb helyzetben van, mert a hír hallatán startból a rákkal kapcsolatos negatívumok, borzalmak, a gyógyíthatatlan betegség rémképe jelenik meg előtte. A beteg ilyenkor kétségbeesik, megijed, halálfélelme van, és nem mindegy, hogy milyen hozzáállást tanúsít a környezete vele szemben. Jómagam is átéltem hasonlót néhány évvel ezelőtt, amikor a nyelvemből vágtak ki egy daganatos csomót, de abban a tudatban folytattam az életemet, hogy igenis meg lehet és meg is fogok gyógyulni. És ehhez nagy segítséget kaptam a környezetemtől, barátaimtól, ismerőseimtől, akik szeretettel vettek körül, türelmesek, bátorítóak, segítőkészek voltak.
Nagyon fontos, hogy a betegben tudatosítsuk, hogy semmi sincs veszve, nem dőlt össze a világ, ő nem lett semmivel sem kevesebb számunkra, sőt, fontosabbá vált, mert közös erővel kell leküzdenünk egy komoly akadályt, ami egyáltalán nem lehetetlen és meg is tesszük. Erre számtalan szép példát tud bárki felsorolni.
Meg kell értetni vele, hogy a gyógyulás egy hosszú folyamat, következetes, sok lemondással és áldozathozatallal járó harc, amelyben azonban nincs egyedül, mellette állunk és feltétel nélküli odaadással, szeretettel segítünk neki mindenben.
Ugyanakkor az is kell benne tudatosodjon, hogy az ő hozzájárulása, legfőképpen lelki hozzáállása, gyógyulásba vetett hite és élniakarása elengedhetetlen feltétele a sikernek.
“A gyógyulni akarás a gyógyulás része.” Seneca
És ne feledjük: a szeretet mindennél fontosabb, csodákra képes.
“A szeretet két embert gyógyít meg: azt, aki adja, és azt, aki kapja.” Karl Menninger