Mit együnk, mit igyunk? És mit ne…

Ezt?      Vagy inkább ezt?   

                 A táplálkozásról, annak egészséges vagy egészségtelen voltáról annyi mindent írtak és írnak, hogy a magam részéről nem is vállalkozom  “világmegváltó” gondolatok, újdonságok közzétételére, sem a táplákozás élettani folyamatának a leírására. Csupán szeretnék egy kis útmutatót nyújtani a rákos, gyógyulni akaró, és a természetes gyógymódok, a helyes táplálkozás és életmód hatékonyságában hívő betegeknek, családjaiknak, illetve mindazoknak, akik az egészégüket  megőrizni kívánják.

               Remélem, hogy az itt közöltek segítenek majd eligazodni a hatalmas, sokszor egymásnak ellentmondó információhalmazban, mely ezzel a témával foglalkozik.

A betegségek többségének kialakulásáért mi vagyunk a felelősek  életmódunk és táplálkozásunk révén!

 Ezeket a betegségeket hívjuk életmód- és táplálkozásfüggő betegségeknek. Ezek közé tartoznak a daganatos betegségek is, mert, noha mind a mai napig csupán elméletek sokasága látott napvilágot kialakulásuk okát illetően, kétségtelen, hogy a helytelen táplálkozás jelentősen hozzájárul ehhez. Nálunk jelenleg a daganatos betegségek által kiváltott halálozás a szív- érrendszeriek mellett a leggyakoribb. Ez megváltoztatható lenne, hiszen a daganatos betegségek majdnem fele megelőzhető egészséges táplálkozással.

Nem kis dologra vállalkozik az, aki a modern, ún. “civilizált” társadalomban egészségesen próbál táplálkozni, kiiktatva étrendjéből a szervezetére ártalmas, azt mérgező anyagokat. Nyugodtan mondhatom azt is, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen, azt viszont igenis el tudjuk érni kellő odafigyeléssel, hogy a lehető legkevesebbet ártsunk  magunknak táplálkozásunk révén, illetve a megfelelően megválasztott étrenddel erősítsük szervezetünket és segítsük gyógyulásunkat. Természetesen nem könnyű ezt elérni, sok lemondással és áldozathozatallal kell szembenézzen az, aki erre hajlandó, de gondoljunk csak bele: egészségünk, életünk a tét!

A teljesség ígénye nélkül megpróbálom sorra venni, mi az, ami táplálkozásunk szempontjából fontos, vagy nélkülözhetetlen, és melyek azok az élelmiszerek, amelyek többé-kevésbé ártalmasak vagy egyenesen méregként rombolják szervezetünket. Utóbbiak közül nagyon sok rákkeltő (karcinogén) anyagokat tartalmaz. Sajnos, profitorientált társadalmunkban az élelmiszeriparban is a nyereség a fő szempont, és elsősorban a multinacionális élelmiszerkonszernek, de nem csak, szó szerint mérgezik az emberiséget olcsón előállított, tartósítószereket, szintetikus aromákat, mesterséges ízesítőszereket, ízfokózat, színezékeket tartalmazó termékeikkel ( lásd húst sohasem látott virsli, párizsi, lengyelkolbász, májmentes “májpástétom”, gyümölccsel köszönőviszonyban sem levő ivólé, üdítő stb., stb.) Mint ahogy előbb már említettem, mindezt teljesen kiiktatni lehetetlen, mert valamivel kell táplálkozni, azonban, ha nem engedünk a bevásárlóközpontok pultjain sorjázó, ínycsiklandó kinézetű és esztétikus csomagolású árudömping csábításának, nagy lépést teszünk gyógyulásunk felé vagy egészségünk megőrzése érdekében.

És most lássuk, milyen is kell legyen az az étrend, mely a  rákos vagy egyéb, krónikus degeneratív megbetegedésben szenvedők állapotának stabilizálását, az áttétek kialakulásának megakadályozását és a gyógyulást célozza. Vagyis a helyes, egészséges táplálkozás. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy mindez önmagában nem elegendő, a gyógyulás érdekében még nagyon sok a teendő, ezekről az oldalon tájékozódhatnak, azonban mindez együttesen valós esélyt nyújt a gyógyulásra mindazoknak, akik ezt komolyan veszik és               tesznek is ennek érdekében.

Mint tudjuk, szervezetünknek a  jó működéséhez, a sejtszinten történő anyagcsere-folyamatok normális menetéhez és a mérgező anyagok eltávolításához, a salaktalanításhoz megfelelő mennyiségű vízre, illetve folyadékra van szüksége; ez ideális esetben napi 3-4 liter folyadékot jelent. Természetesen ebbe a mennyiségbe beleszámítandó a gyümölcsökkel-zöldségekkel, illetve azoknak pépesített, turmixolt, facsart vagy centrifugált formában  bevitt folyadékmennyiség is, valamint a gyógyteák. Ez utóbbiakról, pontosabban azokról a növényekről, melyeknek a forrázatát-főzetét, mint gyógyteát ajánlom, a Fitoterápia kategóriában részletesen olvashatnak.

Ivóvizünk legyen a lehetőségekhez mérten tiszta forrásból vagy kútból nyert, szénsavmentes, enyhén bázikus vegyhatású, vagy ha palackozott is, a pH-ja mindenképpen haladja meg a 7-es értéket, de inkább 8-hoz közeli legyen.   A magam részéről semmiképpen nem ajánlom a városban lakóknak a hálózati „csapvíz” ivóvízként való fogyasztását, sőt még főzésre való felhasználását sem, ha ez elkerülhető-megoldható, sok benne a szűréssel-tisztítással, fertőtlenítéssel el nem távolítható és biológiailag le nem bomló mérgező vegyület, melyek a szennyvizekkel, talajvízzel és más módon kerülnek vissza folyóvizeinkbe.

  Ennél már csak a kereskedelemben elképesztő választékban kapható, „gyümölcsital, gyümölcslé” névvel illetett színezett, szintetikus aromákkal, ízfokozókkal ízesített és szénsavval dúsított cukros mérgek (de akár a „rostosak” is) egészségtelenebbek.

  Étrendünk gerincét a zöldségek és gyümölcsök kell képezzék, természetesen a gabonafélékkel vállvetve. Mindig frissen fogyasszuk őket, vagy pépesítve, turmixolva, préselve, centrifugázva stb., de a hangsúly a nyers-en legyen, hiszen a bennük levő értékes anyagok, fehérjék, vitaminok és más antioxidáns hatású vegyületek főzéssel, párolással javarészt elbomlanak. És mindig csak annyit készítsünk el, amennyit egy órán belűl el is tudunk fogyasztani, mert azon túl az oxidáció következtében jelentősen csökken antioxidáns hatásuk (megbarnul az alma! :)) Persze levesek-csorbák, főzelékek, szószok, kompótok stb. formájában is fogyaszthatjuk őket. De az elfogyasztott gyümölcs és zöldség túlnyomó része legyen nyers! És ne feledjük: egyik legfontosabb célunk a gyógyulás szempontjából a méregtelenítés, ezért igyekezzünk elsősorban házikerti, kistermelőktől származó vagy magunk termesztette biozöldséget és -gyümölcsöt fogyasztani, és kerüljük a viszonteladók, nagyáruházak és bevásárlóközpontok kínálta agyon vegy- és tartósítószerezett, génkezelt, felfújt portékákat. Inkább legyen az a répa kicsit görbe, kicsit sáros, az alma kisebb, foltos, esetleg itt-ott kukacos is (nyers, természetes fehérjeforrás :)), de sokkal egészségesebb!!!          Részesítsük előnyben a szezonális gyümölcsöket-zöldségeket, hiszen minél rövidebb a termés-érés és fogyasztás között eltelt idő, annál kevesebb értékes anyagot veszítenek (és akkor gondoljunk csak bele a heteken-hónapokon át hozzánk hajóztatott, zölden leszedett és kínjában ért déli gyümölcsök táp- és vitaminértékébe). Persze a gyökérzöldségek, retek, cékla, savanyúkáposzta, télialma és társaik a téli hónapokban is kisegítenek, sőt a savanyúkáposztalé igen magas C-vitamin tartalma révén elsőosztályú antioxidáns (magas vérnyomás esetén csínján vele, sótartalma miatt!). És ha mindenképpen tartósítottra-eltettre fanyalodunk, válasszuk a mirelitet a konzervek helyett.

Visszatérve az étrendünk gerincénél említett gabonafélékhez, a belőlük készített termékek legyenek teljes értékűek, magyarán olyanok, melyek a feldolgozás során megtartják teljes tápanyagtartalmukat: teljes kiőrlésű lisztből készült termékek, korpával, olajos magvakkal dúsított, , rozs- és/vagy árpaliszt hozzáadásával sütött kenyerek, péksütemények, barna rizs stb. 

Nem vagyok a vegetáriánus, pláne nem a vega étrend-életmód híve, és vallom, hogy húsra, állati eredetű élelmiszerekre igenis szükségünk van, hiszen olyan esszenciális aminosavakat tartalmaznak, melyekre szervezetünknek szüksége van, előállítani nem tudja őket, tehát kívűlről kell bevinni, viszont a növényi eredetű táplálék nem tartalmazza őket; mint ahogy a B12 vitamint sem. Csak éppen nem kell túlzásba vinni a húsevést, bőven elegendő hetente két-három alkalomra szorítkozni. És ami ennél fontosabb: milyen hús legyen és hogyan készítsük el?  Iktassuk ki étrendünkből a zsíros, kövér húsokat, a zsírban sült, pirított pecsenyéket, füstölt hentesárukat, kerüljük a „májpástétomokat” és hús nélkül készült virsliket, párizsit, lengyelkolbászt és egyéb ínycsiklandó „húspasztákat”, mértékkel és fenntartással fogyasszunk kolbászt, szalámit, azt is házi készítésűt, ha lehet, ha pedig nem, inkább mondjunk le róla. Fogyasszunk kevés olajon (olíva, szója) párolt, vagy főtt szárnyas-, növendékhúst, halat, ritkábban sovány sertéshúst is. És bánjunk csínján az erős fűszerekkel. Tehát felejtsük el a nehezen emészthető, zsíros lakomákat, még ha nagy áldozattal is jár ez… 🙂

A zsírok, olajok pedig legyenek elsősorban növényi eredetűek, lenmag-, tökmag-, olíva-, szójaolaj, hidegen sajtolt napraforgóolaj, melyek nagyobbrészt jótékony hatású, többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaznak. Fogyasszunk gyakrabban olajos magvakat: tökmagot, lenmagot, napraforgót, diót, mogyorót.

Visszatérve az állati eredetű táplálékokra, éspedig a tejtermékekre: a nyers tejet nem ajánlom, viszont a sovány tehéntúrót, joghurtot, kefirt (ritkábban a sajtot) mértékkel fogyaszthatjuk, akárcsak a  tojást.

                             

A tojástól pedig már egy lépés a sütemények sora: ezeket inkább csak ünenepi alkalomként iktassuk étrendünkbe. És édesítsünk mézzel, ha már annyira édesszájúak vagyunk, és nem tudunk lemondani róluk; és intsünk búcsút az agyoncukrozott, tejszínhabos tortakölteményeknek, mesés krémessütiknek, bármilyen fájó is… 🙂 Nyalánkság és egyben terápiánk része viszont a mézbe kevert pollen (virágpor) és a propolisz! Sovány vigasz, de egészséges; és nem árt, hanem használ!!!

Pár szót az italfogyasztásról: nagyivók számára nem örömhír, hogy ha gyógyulni akarnak, felejtsék el a tömény italokat: pálinkát, vodkát, konyakot, fenyő- és egyéb tüzesvizeket; valamit valamiért.

    Ezt inkább mellőzzük… 

Esetleg egy-két pohárka (és nem több!) vörösbor egyenesen jótékony hatású is lehet, persze, ha nem 200/110 Hgmm-es a vérnyomásunk… 🙂